Szomorú feladatomnak teszek eleget, amikor meg kell osztanom a SZÍNPAD – Előadóművészetek technikája alapító‐főszerkesztője, Szabó‐Jilek Iván tragikus hirtelenségű halálának hírét.

Egy olyan pályatársat, mentort, szakmai bölcset vesztettünk el, aki a hazai szcenikai közösség egyik alappá erősödött, a nemzetközi közösségben is jegyzett oszlopa volt. Támaszkodhattunk rá és terhelhettük, mert lehetett rá támaszkodni és választott hivatásáért számtalan terhet vállalt. Bár a népbölcselet kimondja; a kövek is meghalnak egyszer – Iván kortalannak és olyannak tűnt, mint aki forrásai kiapadhatatlanok. Doyen kora és státusza ellenére élete utolsó percéig kezdeményezően alkotott; szakértett, szervezett, írt, kiadott és szerkesztett. Hatalmas műveltséggel, tájékozottsággal, végtelennek tűnő energiával és határozottsággal. Pályájának, munkásságának megrendítő szimbólumaként utolsó estéjén az újság mai napon megjelenő lapszámának nyomdába adásáról intézkedett.

Szabó‐Jilek Iván életének 83. évében bekövetkezett halálával egy rendkívül gazdag szakmai életút ért váratlanul véget. Pályája kezdetét a Budapesti Műszaki Egyetemen Tolnay Pál Színháztechnika című fakultatív tantárgyának hallgatásától jegyezte. A KÖZTI Színháztechnikai Szakosztályán 17 évig technológiai tervezőként és konzulensként dolgozott. Mintegy 19 színházi rekonstrukció és 35 művelődési központ technológiai szaktervezője volt. A szakterület műszaki fejlesztése érdekében a KOMBER Színháztechnikai Szakosztály vezetőjeként szakkönyvtárat és információs központot létesített. Ekkor fényképezte a gyűjtemény számára az Operaház Asphaleia színpadgépezetét, majd az Opera rekonstrukciója során annak kibontását. A Színházak Központi Műtermei igazgatójaként új, korszerű díszletgyártó bázist hozott létre. Produkciós igazgatóként a Szerencsejáték Zrt. televíziós játékműsorainak létrehozása, a műsorokhoz épített Fortuna stúdiókomplexum tervezésének irányítása volt a feladata. Nyugdíjba vonulását követően színháztechnikai tervezőként, szakértőként dolgozott. Színházépítészetről, színpadvilágításról rendszeresen tartott előadásokat a Mérnök Továbbképző Intézetben, illetve a Magyar Képzőművészeti Egyetem Látványtervező Tanszékén.

Közösségünkért elsőként a MTESz‐OPAKFI Színháztechnikai Szakosztályának alapítójaként, titkáraként a Színháztechnikai Fórum főszerkesztőjeként vállalt nagyobb feladatot. Részt vett a szakma nemzetközi szervezetének (OISTAT) 1968‐as alapításában, amely keretében a Publikáció‐ és Információcsere Bizottság elnöke 13 éven keresztül. A Magyar SzínházTechnikai Szövetség alapító tagja, éveken át ügyvezető titkára. A Szövetség SZÍNPAD – Előadóművészetek technikája szaklapjának alapítója és főszerkesztője.

Az emberi lét másik dimenziójából most közeli alkotótársa, barátja Borsa Miklós és megannyi, régi, legendás pályatársa elszólította, mi pedig, akik itt maradtunk, a magyar színháztörténet meghatározó, valódi közösségformáló alakjától búcsúzunk. De tudjuk, Szabó‐Jilek Iván addig él, amíg az utolsó ember, aki emlékszik rá. Hálás közösségünk nem felejti, nem felejtheti mindazt a rengeteg áldozatot, amelyet évtizedeken keresztül a magyar színháztechnikaiszcenikai szakmai közösségünk fejlődéséért, nemzetközi vérkeringésbe kapcsolásáért és az ismeretterjesztésért vállalt.

Lakatos Gergely
az MSzTSz elnöke

Budapest, 2022. december 8.