Répászky Ernő
(1934 – 2019)

A rendkívül sokoldalú színházi ember – sokunk kollegája, jó barátja –  az Optikai, Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesület Színháztechnikai Szakosztályának utolsó mohikánja 2019. május 27-én Veszprémben elhunyt.

 

 

Répászky Ernő hamvait 2019. június 14-én, pénteken 11:45-kor helyezik örök nyugalomra a budapesti Kozma utcai Új Köztemetőben.

Színházi rendezőnek készült, majd a Pécsi Tanárképző Főiskolán magyar-orosz és népművelő szakon –  az 1956-os Forradalomban való részvétele miatt – csak 1967-ben végzett. Szíve visszahúzta a színházhoz. Élete során volt rendező asszisztens, ügyelő, világosító, fővilágosító, mozi-üzemvezető, munkavédelmi vezető, művészeti titkár, festőtárvezető, vezető szcenikus, díszlettervező. A Színházak Központi Műhelyéből mint szcenikai-üzemeltetési osztályvezető ment nyugdíjba. Német, francia éls orosz nyelvtudással rendelkezett. Dolgozott a Budapesti Táncegyüttesnél, a budapesti Petőfi Színházban, Fővárosi Operettszínházban, de legtöbbet a Veszprémi Petőfi Színházban.

1973-ban lépett be az OPAKFI Színháztechnikai Szakosztályába, ahol annak titkára lett és az MSzTSz megalakulásakor – nyugdíjasként – hűségesen ott maradt. 1974-től az OISTAT Technikai Bizottság munkájában vett részt, majd a Publikációs Bizottságában dolgozott. Részt vett az OISTAT 24 nyelvű Színháztechnikai Szakszótár (New Theatre Words, 1998) szerkesztésében. A SZÍNPAD elődjének, a Színháztechnikai Fórum c. szaklap szerkesztőbizottsági tagja, olvasószerkesztője, , majd 1991-től 2001-ig – a lap megszűnéséig – felelős szerkesztője volt.
Rendkívül színes, változatos életpályájának részleteiről a SZÍNPAD 2014. 1. számában Életutam címmel megjelent beszámolójában olvashatunk.

Bár az utóbbi években – Budapest és Balatonalmádi között ingázva – visszavonult életet élt, mindig nagy érdeklődéssel kísérte a Szövetség munkáját. Most fájó szívvel veszünk búcsút a rendkívül intelligens, széleskörűen művelt barátunktól, egy értékes szakembertől.

Szabó-Jilek Iván